“A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében.” – írja a Wikipédia arról, hogy mi a flow élmény.
Egyébként pedig ezt a kifejezést már egészen köznyelvi módon is használjuk az olyan tevékenységekre, amelyekbe különleges lelkesedéssel veszünk részt és úgy érezzük, töltekezést jelentenek.
Volt egy időszaka az életemnek, amikor azt gondoltam már sose leszek “igazi” “kutató” (társadalomkutató persze), mert a munkáim oly mértékben a fejlesztés és a gyakorlati terep felé koncentrálódtak. És be kell valljam, nem is hiányzott különösebben az adatbázisok bogarászása.
Aztán jött egy olyan időszak, amikor vissza-visszakacsintott a kutatói tevékenység és örömmel találkoztam vele újra.
És a minap pedig arra eszméltem, hogy egyre több kutatásban vagyok benne, amelyek ráadásul különböző fázisukat élik épp, különböző módszertannal dolgoznak, különböző témák és célcsoportok mentén.
S minduntalan, amikor elmerülök valamelyikben, arra kell rájönnöm, hogy minden eddiginél jobban élvezem. Mert a világ iránti kíváncsiságomat mozgatja meg, indítja be és a végén majd ez a kíváncsiságom “lakhat jól” a kapott eredményekkel.
Az Állj Pályára kutatásunkban sok örömteli dolog van.
- hogy az általunk olyan nagyon kedvelt középiskolás korosztályt szólítjuk meg,
- hogy “szűz terepen” jövünk-megyünk, hiszen felvidéki magyar középiskolásokról még senki nem készített pályaorientációs témájú kutatást
- hogy tudunk kapcsolódni a nemzetközi vizsgálatokhoz, mert vettünk át tőlük kérdéseket és lehet majd összehasonlítást tenni
- hogy nagy gonddal összeállított és esztétikailag is igényes kérdőívekkel dolgozunk
- hogy elkötelezett, szakmailag alázatos és talpraesett kérdezőink vannak.
Háromszáz fiatalt érintünk meg ezzel így vagy úgy. Ez is hatalmas dolog.
Összeállítani egy kényelmesen kezelhető adatbázis – alapot. Az pedig egy apróság.
De sokszor ezekben az apróságokban rejtezik annyi öröm, amit magunk sem gondoltuk volna.
Éljenek az amatőr és profi társadalomkutatók!
„Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad. A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson.
Sokan azért veszítik el szabadságukat és válnak tússzá, mert nem élvezik azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tenniük. A sportolóknak, zenészeknek, jó vezetőknek meg kell tenniük azokat a dolgokat, amelyeket talán nem szeretnek, de arra trenírozzák magukat, hogy élvezzék azt, ami ahhoz szükséges, hogy elérjék végleges céljukat.” (Csíkszentmihályi Mihály)
A hétvégi értékelős-együttlétes-önismereti csoportos maratonon olyan sokféle élményből volt részünk, hogy azt elmesélni is sok lenne.
Az egyik ilyen szál a régen-hallgatott-dalok előkerülése tábortűz melletti gitározós-éneklős-hippis hangulatban. Azóta ezeket a régnemhallott kedvenceket hallgatom újra
Egyszercsak megakadt a fülem az egyik Suhancos-szövegen, amit ezerszer hallottam már és ezerszer voltam odáig érte, de azért, amiért most, még sosem.
A következőt mondja a Bájoló c. dalban a Fanka:
“Isten arról álmodik, hogy nem mindig csak követik, hanem egy szép napon majd utolérik páran, akik rendet tesznek itt lenn, ebben a világban.
Én hiszem azt, hogy te lehetsz ki felvezet a csúcsra.
Hisz nálad van az ajtó, tessék itt a kulcsa.”
Hát ez van, drága barátaim. Isten rólunk álmodik. Szépeket. Azt, hogy rendet tehetünk kicsit a világban. Illetve üzeni, hogy az ajtónk kulcsa itt van, a saját kezünkben.
Hát ezért. Gyertek. Felszállópályára!
a dalt meg tessék meghallgatni itt.
Ez a mai nap
a nagy lehetőségeké – mert tágas térre állította Isten a lábadat.
a megvalósuló álmoké – mert vele még a falakon is átugorhatsz.
a kapaszkodás biztonságáé – mert ő erősen fogja kezedet.
az igazi találkozásoké – mert szeretetével jön feléd Istened.
a munka öröméé – mert kezed munkáját ő teszi maradandóvá.
az otthonlét békességéé – mert megláthatod Isten jóságát az élők földjén.
Ez a mai nap Isten áldásával teljes. Neked adatik, hogy áldássá légy.
Ma vezetőségi ülést tartottunk Dunaszerdahelyen és egy gyönyörű áldással kezdtük az ülést. Mindenki felolvasott egy sort belőle, az én sorom a munka öröméről szólt.
Sok szálon, sokféle tevékenység fut most a TANDEM-ben, sok a munka. és sok az öröm? Igen, sok az örömteli esemény, csak nagy a rohanás, egymásnak adják a kilincset az ügyek. Kellene egy kis zártajtós csendesülős pihenés. Mondjuk, mint a tegnapi Quimby. csak épp tandemes sikereinkből felépítve, minden nagyképűségtől mentesen, csak megtisztelve magunkat és mindazokat akik ezekért a sikerekért tettek.
Közeleg a keresztelőnk évfordulója, annak az ünnepnek, amikor fogadalmat tettünk és kértük az Úr áldását a munkánkra, és úgy látszik, hogy ha nem vigyázunk, ez az ünnep a kilincsig sem jut. Kell, hogy áldás legyen rajtunk, kell, hogy munkálkodjunk és kell, hogy örömünk legyen.
Írhatnékom van. Legszívesebben papírt ragadnék, de abból végül csak színes ákombákomok lennének. Hallom, ahogy az emeleten a fiúk kockákat rugdosnak, böködnek jobbra-balra. Mivel ma leginkább otthon voltam a fiúkkal, és közbe-közbe egy két tandemes dolgot is intéztem, így az az ötletem támadt, hogy ide írok. Nem szeretem a blogokat, úgy gondolom, megöli a személyes találkozásokat, többek között mert az emberek a találkozó helyett itt mesélik el a velük történteket, és a képernyő mindig meghallgat alapon egyre kényelmesebbé válik így kibeszélni magunkat. És ha a kapcsolatok blog nélkül is meghalnak… Node nem is erről akartam írni. Kíváncsi voltam, hogy minek is nekünk a tandemes honlapra blog, és azt tapasztalom magamon, hogy örömmel olvasgatom, ki mit ír. Azok a levelek is ide jönnek, amik eddig a postaládámba jöttek, meg azon túl újak is.
Még maradt bennem pár leíratlan betű a fürdetés és alvás előtt, azokat most Krisztával osztom meg chaten, tandemnaptár ügyben.
Tartalmasabb blogbejegyzéseket mindenkinek! 