“A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében.” – írja a Wikipédia arról, hogy mi a flow élmény.
Egyébként pedig ezt a kifejezést már egészen köznyelvi módon is használjuk az olyan tevékenységekre, amelyekbe különleges lelkesedéssel veszünk részt és úgy érezzük, töltekezést jelentenek.
Volt egy időszaka az életemnek, amikor azt gondoltam már sose leszek “igazi” “kutató” (társadalomkutató persze), mert a munkáim oly mértékben a fejlesztés és a gyakorlati terep felé koncentrálódtak. És be kell valljam, nem is hiányzott különösebben az adatbázisok bogarászása.
Aztán jött egy olyan időszak, amikor vissza-visszakacsintott a kutatói tevékenység és örömmel találkoztam vele újra.
És a minap pedig arra eszméltem, hogy egyre több kutatásban vagyok benne, amelyek ráadásul különböző fázisukat élik épp, különböző módszertannal dolgoznak, különböző témák és célcsoportok mentén.
S minduntalan, amikor elmerülök valamelyikben, arra kell rájönnöm, hogy minden eddiginél jobban élvezem. Mert a világ iránti kíváncsiságomat mozgatja meg, indítja be és a végén majd ez a kíváncsiságom “lakhat jól” a kapott eredményekkel.
Az Állj Pályára kutatásunkban sok örömteli dolog van.
- hogy az általunk olyan nagyon kedvelt középiskolás korosztályt szólítjuk meg,
- hogy “szűz terepen” jövünk-megyünk, hiszen felvidéki magyar középiskolásokról még senki nem készített pályaorientációs témájú kutatást
- hogy tudunk kapcsolódni a nemzetközi vizsgálatokhoz, mert vettünk át tőlük kérdéseket és lehet majd összehasonlítást tenni
- hogy nagy gonddal összeállított és esztétikailag is igényes kérdőívekkel dolgozunk
- hogy elkötelezett, szakmailag alázatos és talpraesett kérdezőink vannak.
Háromszáz fiatalt érintünk meg ezzel így vagy úgy. Ez is hatalmas dolog.
Összeállítani egy kényelmesen kezelhető adatbázis – alapot. Az pedig egy apróság.
De sokszor ezekben az apróságokban rejtezik annyi öröm, amit magunk sem gondoltuk volna.
Éljenek az amatőr és profi társadalomkutatók!
„Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad. A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson.
Sokan azért veszítik el szabadságukat és válnak tússzá, mert nem élvezik azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tenniük. A sportolóknak, zenészeknek, jó vezetőknek meg kell tenniük azokat a dolgokat, amelyeket talán nem szeretnek, de arra trenírozzák magukat, hogy élvezzék azt, ami ahhoz szükséges, hogy elérjék végleges céljukat.” (Csíkszentmihályi Mihály)
A tréneri munka legérzékelhetőbb és a kívülállók számára is legmegfoghatóbb része maga a tréning folyamata: a közös munka a csoporttagokkal. Valahogy úgy, mint ahogy a fociban is a mérkőzés áll a figyelem középpontjában és nem a tréning, vagy a nyári felkészülés. Pedig ugyanúgy, ahogy a fociban se lehet látványosan, élvezetesen és sikeresen kergetni a bőrt a tétmeccseken előzetes edzés és utólagos elemzés nélkül, úgy a tréningeknek is elengedhetetlen része a felkészülés és a kiértékelés, mert nagyon nagy részük van egy-egy képzés sikerében.
(tovább…)
Ahhoz, hogy egy tevékenység örömöt okozzon, szükség van a folyamatos visszacsatolásra, arra, hogy a tevékenység alanya visszajelzéseket kapjon, hogy a munkájának értelme, gyümölcse, eredménye van. Valami ilyesmit állít Csíkszentmihályi Mihály.
(tovább…)
Mikor szeptember egyik hétvégéjén épp befejeztük a playback-képzést, Donáth Attilával még mártóztunk egyet a Balatonban mielőtt indultam volna haza. Sok mindenről beszélgettünk, többek között arról is, hogy még ő is folyamatosan képezi magát, dolgozik a saját fejlődésén. Ha ezt egy húsz éves tapasztalattal rendelkező tréner mondja, akkor nekem se válik szégyenemre elárulnom, hogy a hétvégén trénerasszisztensként testközelből lehettem a részese egy olyan képzésnek, amelyben legalább annyit tanultam, mint maguk a résztvevők.
(tovább…)
Ahogy azt már Kriszta is megírta, félÚTon járnak az Útvonaltervező csoportjaink. Ennek apropóján a pozsonyi képzésre ellátogatott a Pátria rádió is, és mikrofonvégre kapta a fővárosi csoport két trénerét, Zöld Erikát és Hodossy Zoltánt, illetve néhány résztvevő is elmondta a benyomásait a képzésről. Aki szombaton reggel fél nyolc tájékában nem hallotta volna, az most meghallgathatja a riportot itt.
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Kapcsolódó írás:
Az Útvonaltervező a Pátriában 1.
Nos hát, mire eljutottam oda, hogy megírjam a “hurrá, beindultak az Útvonaltervező csoportjaink” bejegyzést, úgy elszaladt az idő, hogy majdnem mindegyiknél félúton járunk.
S hogy mi minden van?
Vannak nagy és mély kérdések a “mi legyek, ha nagy leszek” kérdéskörben.
Vannak “már el is felejtettem, hogy milyen jó játszani” – sóhajok.
Vannak racionális lányok és művész-filozófus fiúk,
művész lányok és két lábbal a földön járó fiúk.
Hogy ki ne feledjem: van ellenállás és bizonytalanság, gyanús is lenne, ha nem lenne.
És van sok emberszeretet, nyitottság és bátorság ezekben a csoportokban, illetve leginkább az emberekben, akik a csoportokat alkotják.
Örömteli élmény ismét valami újban úttörőnek lenni, és megerősítő az, hogy velünk jöttök, kedves útvonaltervezők!
Tegnap koraeste indult el az első Útvonaltervező csoport Komáromban. Ennek tiszteletére kerüljün fel ide az a beszélgetés, amely a Pátria Rádióban hangzott el 2011. március 12-én. Hodossy Katalin és Urbán Péter Polák László kérdéseire válaszolt a képzéssel, a TANDEM-mel és egyéb mással kapcsolatban.
Hallgassátok szeretettel!
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Őszintén szólva nagyon szkeptikusan vettem a kezembe: egy semmitmondó újságot vártam, amit csak azért adnak ki, hogy el lehessen mondani, ilyenünk is van, egy olyan jellegtelen lapot, amelyik minden iskola tantestületijének a polcán ott porosodik, de senki nem veszi a kezébe.
Erre fel beleolvastam az első cikkbe (Drámapedagógia az oktatásban? Játszunk?-Tanulunk!), aztán a másodikba (A tanulási és magatartási zavarok terápiája), majd a harmadikba (Problémás-e a gyerek… vagy valami más van mögötte?) és örömmel fedeztem fel, hogy egy színvonalas pedagógiai folyóiratot tartok a kezemben. S ez az érzés az utolsó cikkig megmaradt bennem. Sőt, még erősödött is.
Aktuális témák, értékes információk, olvasmányos beszámolók és hasznos tanácsok – pedagógusoktól és szülőktől pedagógusoknak és szülőknek. Én ugyan nem vagyok gyakorló tanár – kivéve azt a pár órát, amit doktoranduszként kell megtartanom -, de nagy élvezettel olvastam el minden cikket. Pedig ez a szóban forgó szám még a novemberi kiadás, most meg már február van. De a gyerekkori viselkedészavarok, a környezettudatos hulladékgazdálkodás vagy a szülő-diák kapcsolat problémái mindig időszerű témák.
Főleg, ha igényesen és szakmaian vannak megírva. Mint a KATEDRA folyóiratban. Meleg szívvel ajánljuk. Nem csak tanároknak.
Részletesebben itt