Ismeritek azt az érzést, mikor vizsga előtt vagytok, tanultok, izgultok, stresszeltek, s már azt mondjátok: “már az se érdekel, hogy milyen jegyet kapok, meg is bukhatok, csak legyek már túl rajta”?
Na, valami hasonló szintre jutottam el tegnap éjjel, mikor a pályázat utolsó simításait végeztem: azt se bánom, ha a három “sa”-val kevesebb, s két “si”-vel több is lesz benne, csak ragasszam már le azt a borítékot és szoríthassam a kezemben az igazolást, hogy leadtam deadline előtt.
Ma aztán ez is eljött! Leadtuk a pályázatot, most már csak lobbizni imádkozni kell, hogy nyerjünk is.
Juhijjjj!
Az egyik pályázati kiírásnak, melyre mi is készülünk egy projekttel, vészesen közeledik a határideje, és mivel rengeteg hivatalos igazolás csatolandó a szakmai részhez (hogy valóban megalakultunk, hogy fizetjük böcsülettel az adót, hogy nincs ellenünk folyamatban semmilyen bírósági eljárás sötöbö), a ma délelőttömet a hivatalok látogatásával töltöttem. És azt kell mondjam, hogy kellemesen csalódtam. Szűk három óra alatt sikerült mindet bejárnom (pedig nagyon nincsenek ám egymás mellett), és még kedvesek is voltak a hivatalnoknénik (bácsikkal csak a portán találkoztam). Az egyikük még meg is nevettetett!
(tovább…)