TANDEM, n. o. – Tudatosan a minőségi életért!

Csörög a telefon. Ismeretlen szám.
- Prosím-tessék.
- Jó napot kívánok, xy vagyok és azért hívok, mert…

…mert a kedves hölgy leánya végzős gimnazista, és nem tudja eldönteni, mit tanuljon tovább és azt hallotta, hogy mi olyan foglalkozásokat tartunk, ami segíthet neki ebben.

…mert egy ismerőse ajánlotta, hogy a TANDEM-nél kérdezzen rá, hátha ők tudnak segíteni.

…mert még nem nagyon nézett utána, hogy mi is ez a TANDEM, de meg szeretné kérdezni, hogy tudnánk-e ajánlani valamit a lányának?

- Igen, tudunk. Azt javaslom, hogy megadom a mailcímem, tessék odaadni a kedves leányának, ő vegye fel velem a kapcsolatot, s mi aztán megbeszéljük, hogyan tovább...

Egy újabb megerősítés, hogy egy nagyon is létező igényt igyekszünk kielégíteni a pályaorientációs tematikájú képzéseinkkel és a tanácsadással.

Egy ilyen megerősítés, és a tudat, hogy terjed a hírünk, nagy lendületet tud adni a megkezdett út folytatásához.

Köszönet érte!

Érdekes élményben volt részem a hétvégén. Egy lelkigyakorlaton vettem részt, ahol az egyik egyéni foglalkozás során életünk meghatározó értékeit kellett összeírnunk kis cetlikre. Először nagyo soknak tűnt a kiszabott 7 darab, aztán meg annyira belejöttem, hogy még üres lapokat is kellett kérnem. Enyhe csalódásként is éltem meg, hogy aztán ezekkel nem kezdtünk semmit: se páros vagy csoportos megosztás, se további gyakorlat nem volt vele, hanem szünettel majd filmnézéssel folytattuk.

De mivel már olyan mélyen belemerültem a témába, hogy nem tudtam csak úgy, se szó se beszéd lapozni egyet, elkezdtem szépen csendben rendszerezni magamnak a felsorolt értékeket: melyik lenne legfelül, melyik az alap, melyik kapcsolódik melyikhez, melyek a legfontosabbak stb. Egy egész aranyos kis kollázs lett belőle, elégedettség fogott el, mikor ránéztem. De még ennél is örömtelibb érzés volt látni azt, hogy egyik társam elkezdte ugyanezt csinálni a sajátjaival. Megtetszehetett neki, amit csinálok, s mikor pár szóval el is mondtam, miért látom értelmét még tovább “játszani”, ő is hozzáfogott. Nem  külső utasításra, hanem belső igénynek engedelmeskedve.

Csodálatos volt újra megtapasztalni, hogy működik a módszer, amiben hiszek, amiben a mi itt a TANDEM-ben hiszünk. Még egy lelkigyakorlaton is!

Most már csak a papjainkkal kéne ezt elhitetni. Aztán meg megtanítani őket rá…

Amikor ezt a bejegyzést írom, úgy érzem magam valahogy, mintha a 2010-et bemutató filmünk DVD-jére szerkeszteném a “kimaradt jelenetek” kategóriát.
A visszatekintőink megírása óta történt ugyanis néhány fontos dolog, amire büszke vagyok és szeretném ezeket megosztani.
Hálás vagyok az életnek azért, hogy az elmúlt két hétben annyi minőségi időt tudtunk együtt tölteni baráti minőségben is, amennyit. Hogy velem ünnepeltétek a sorsfordító 28. szülinapomat, hogy utaztunk együtt téli tájakon, hogy megteremtettük magunknak a karácsony-ünneplő együttlétet, ittunk együtt krémlikőrt, adtunk fontos ajándékokat és ringattuk közösen Áront Kispál-számokat énekelve. És hogy van valakink, aki azt mondta, hogy az ő 2010-es évében a TANDEM volt a legjobb dolog.
Számomra kicsit az egymáshoz-közelélős időszakunk előképe volt ez az elmúlt két hét, és sok erőt ad 2011 kezdéséhez.
Nagyon köszönöm!

Most, hogy újra itthon vagyok, ismét tanítanom kell az egyetemen. Na jó, ezt a mondatot mégegyszer: most, hogy újra itthon vagyok, ismét tanítok az egyetemen. Na, így már jobban hangzik. Merthogy nem élem én ezt kényszernek meg, épp ellenkezőleg, szeretek tanítani. Ez a frontális oktatás ugyan picit más műfaj, mint a nemformális tréningek, de az “alapanyag”, amivel dolgozni kell, itt is a csoport.

(tovább…)

A legutóbbi tandemes pure baráti találkozónk alkalmával beszélgettünk arról, hogy milyen bosszantó szokása az a németeknek, hogy anélkül, hogy választ várnának, teszik fel a “hogy vagy” kérdést. És elgondolkodtunk azon, hogy van-e mostanság idő meghallgatni egymást…tudunk-e “aktívan hallgatani” vagy “értő figyelemmel” követni a másikat. És ha ez megy is, tudunk-e őszintén magunkról beszélni. Ekkor jutottunk el a panaszkodás témaköréhez. Kiderült, sokunknál családi dogma az, hogy “mi nem panaszkodunk”. Hitvány az, aki panaszkodik. És mivela napokban Szepes Máriától olvastam erről bölcs gondolatokat, szeretném ezt veletek is megosztani. Hátha mi is bölcsebbek leszünk tőle, és javít kapcsolataink minőségén:
“A szerencsés ember derűs és határozott. Soha nem panaszkodik. Akkor sem siránkozik, ha valami csapás éri. Bajai recitálásával nem terheli tehetetlen környezetét, mert ösztönösen tudja, hogy ebben nincs semmi konstruktív. Ha problémáját valakivel megbeszéli, olyan embert választ ki e célra, akiben megvannak a segítség feltételei. Mert a szolidaritás az emberi együttélés alapja. Senki sem maradhat teljesen önmagába zártan. Élete bizonyos pillanataiban feltétlenül szüksége van megnyilatkozásra és olyan inspirációkra, amelyeket csak egy másfajta, saját egyéniségét kiegészítő lénytől kaphat. Ezt a szolgálatot azonban egyedül attól kívánja, aki nyújtani tudja.” (Szepes Mária: A mindennapi élet mágiája)
Ugyanezen a helyen érdekeseket olvasok dinamikáról, idegesség leküzdéséről, mágiáról. Ajánlom nektek.

Írhatnékom van. Legszívesebben papírt ragadnék, de abból végül csak színes ákombákomok lennének. Hallom, ahogy az emeleten a fiúk kockákat rugdosnak, böködnek jobbra-balra. Mivel ma leginkább otthon voltam a fiúkkal, és közbe-közbe egy két tandemes dolgot is intéztem, így az az ötletem támadt, hogy ide írok. Nem szeretem a blogokat, úgy gondolom, megöli a személyes találkozásokat, többek között mert az emberek a találkozó helyett itt mesélik el a velük történteket, és a képernyő mindig meghallgat alapon egyre kényelmesebbé válik így kibeszélni magunkat. És ha a kapcsolatok blog nélkül is meghalnak… Node nem is erről akartam írni. Kíváncsi voltam, hogy minek is nekünk a tandemes honlapra blog, és azt tapasztalom magamon, hogy örömmel olvasgatom, ki mit ír. Azok a levelek is ide jönnek, amik eddig a postaládámba jöttek, meg azon túl újak is.

Még maradt bennem pár leíratlan betű a fürdetés és alvás előtt, azokat most Krisztával osztom meg chaten, tandemnaptár ügyben.

Tartalmasabb blogbejegyzéseket mindenkinek!

“Alig hittük, hogy egyszer ez is eljöhet még” – na, azért ez így nem teljesen igaz, mégha Ákos pont ezt dúdolja is a fülembe a Winampomon keresztül, miközben belépek az oldalra. Hinni végig hittem benne, hogy előbb-utóbb megjelenünk a virtuális világban is, csak már alig bírtam kivárni. De most már senkinek nem kell tovább acélosítania a türelmét, nekem sem, mert a honlap elkészült! Tisztelettel jelentem, hogy hála Herics Pityu barátomnak 2010. július 8-án megszületett a www.tandemno.sk.

Mivel van közöttünk néhány grafomán is – én nyíltan felvállalom, s ha esetleg Kriszta nem tenné meg, akkor megsúgom, ő is az -, ezért úgy döntöttünk, hogy blogot is indítunk. Ahol majd másképp – személyesebben, elfogultabban és provokatívabban – mesélünk a TANDEM-ről, magunkról, az ügyes-bajos dolgainkról, világmegváltó terveinkről. És sok minden másról.

Akkor hát, “induljon a banzáj!”