Van egy Fodor Ákos nevű ember, aki haikukat (is) ír, rövid versikéket, amik nagy bölcsességeket rejtenek magukban. Tőle olvastam egy nem épp tipikus haikut:
- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is!
Sokat gondolkodok ezen mostanában, nem megy ki a fejemből ez a pár sor. Leegyszerűsíti a világot 0-ra és 1-re, ahol a 0=nincs szeretet, 1=van szeretet. Sokszor van, hogy a kérdés nem számít, mindegy hogy hangzik vagy hogyan van megfogalmazva, nincs jelentősége, ha a másik nem hallja meg azt, ami mögötte van. Használhatok jól bevált, dörzsölt kommunikációs technikákat, és lehet nekem a legjobb beszélőkém a világon, ha ezt nem ismerem fel, és ha legalább valamennyi szeretet az adott dolog vagy ember iránt nincs bennem. Sőt, vannak helyzetek, amikor a technika a legnagyobb hiba, az intimitásban ennek nincs helye, mert abban embernek lehet csak lenni – annak tökéletlenségivel és tökéletességeivel együtt.
Hát így. De ami ebben igazán foglalkoztat, az az, hogy én magam észreveszem-e, hogy a kérdéseim mögött mikor mi van… 0 vagy 1? Esetleg x 
“A flow akkor következik be, amikor testünk, intellektusunk, érzelmeink és szellemünk természetes módon összehangolódik, és egy bizonyos tudatállapot övezetébe tart minket. Amikor ilyen, meditációhoz közeli tudatállapotban dolgozunk, nagyobb az energiánk, a koncentráló képességünk és hatóképességünk, mint amikor megszokott módon dolgozunk valamin. A flow segít, hogy örömet találjunk a legtöbb rutintevékenységben, például az ismétlődő gyakorlásban vagy készségeink fejlesztésében.” – írja a Wikipédia arról, hogy mi a flow élmény.
Egyébként pedig ezt a kifejezést már egészen köznyelvi módon is használjuk az olyan tevékenységekre, amelyekbe különleges lelkesedéssel veszünk részt és úgy érezzük, töltekezést jelentenek.
Volt egy időszaka az életemnek, amikor azt gondoltam már sose leszek “igazi” “kutató” (társadalomkutató persze), mert a munkáim oly mértékben a fejlesztés és a gyakorlati terep felé koncentrálódtak. És be kell valljam, nem is hiányzott különösebben az adatbázisok bogarászása.
Aztán jött egy olyan időszak, amikor vissza-visszakacsintott a kutatói tevékenység és örömmel találkoztam vele újra.
És a minap pedig arra eszméltem, hogy egyre több kutatásban vagyok benne, amelyek ráadásul különböző fázisukat élik épp, különböző módszertannal dolgoznak, különböző témák és célcsoportok mentén.
S minduntalan, amikor elmerülök valamelyikben, arra kell rájönnöm, hogy minden eddiginél jobban élvezem. Mert a világ iránti kíváncsiságomat mozgatja meg, indítja be és a végén majd ez a kíváncsiságom “lakhat jól” a kapott eredményekkel.
Az Állj Pályára kutatásunkban sok örömteli dolog van.
- hogy az általunk olyan nagyon kedvelt középiskolás korosztályt szólítjuk meg,
- hogy “szűz terepen” jövünk-megyünk, hiszen felvidéki magyar középiskolásokról még senki nem készített pályaorientációs témájú kutatást
- hogy tudunk kapcsolódni a nemzetközi vizsgálatokhoz, mert vettünk át tőlük kérdéseket és lehet majd összehasonlítást tenni
- hogy nagy gonddal összeállított és esztétikailag is igényes kérdőívekkel dolgozunk
- hogy elkötelezett, szakmailag alázatos és talpraesett kérdezőink vannak.
Háromszáz fiatalt érintünk meg ezzel így vagy úgy. Ez is hatalmas dolog.
Összeállítani egy kényelmesen kezelhető adatbázis – alapot. Az pedig egy apróság.
De sokszor ezekben az apróságokban rejtezik annyi öröm, amit magunk sem gondoltuk volna.
Éljenek az amatőr és profi társadalomkutatók!
„Amikor folyóparton ülünk, és figyeljük az elhaladó vizet, megláthatjuk a Flow szépségét működés közben. A víz természetesen áramlik és mozog, biztos irányban. Energiája, ereje, bizonyossága van, ebből a kombinációból nyugalom és a világgal való egység érzete árad. A legjobb pillanatok általában akkor következnek be, amikor egy ember teste és tudata önként vállalt erőfeszítésben végső határáig megfeszült, hogy valami nehezet és érdemlegeset alkosson.
Sokan azért veszítik el szabadságukat és válnak tússzá, mert nem élvezik azokat a dolgokat, amelyeket meg kell tenniük. A sportolóknak, zenészeknek, jó vezetőknek meg kell tenniük azokat a dolgokat, amelyeket talán nem szeretnek, de arra trenírozzák magukat, hogy élvezzék azt, ami ahhoz szükséges, hogy elérjék végleges céljukat.” (Csíkszentmihályi Mihály)
Csörög a telefon. Ismeretlen szám.
- Prosím-tessék.
- Jó napot kívánok, xy vagyok és azért hívok, mert…
…mert a kedves hölgy leánya végzős gimnazista, és nem tudja eldönteni, mit tanuljon tovább és azt hallotta, hogy mi olyan foglalkozásokat tartunk, ami segíthet neki ebben.
…mert egy ismerőse ajánlotta, hogy a TANDEM-nél kérdezzen rá, hátha ők tudnak segíteni.
…mert még nem nagyon nézett utána, hogy mi is ez a TANDEM, de meg szeretné kérdezni, hogy tudnánk-e ajánlani valamit a lányának?
- Igen, tudunk. Azt javaslom, hogy megadom a mailcímem, tessék odaadni a kedves leányának, ő vegye fel velem a kapcsolatot, s mi aztán megbeszéljük, hogyan tovább...
Egy újabb megerősítés, hogy egy nagyon is létező igényt igyekszünk kielégíteni a pályaorientációs tematikájú képzéseinkkel és a tanácsadással.
Egy ilyen megerősítés, és a tudat, hogy terjed a hírünk, nagy lendületet tud adni a megkezdett út folytatásához.
Köszönet érte!
A tréneri munka legérzékelhetőbb és a kívülállók számára is legmegfoghatóbb része maga a tréning folyamata: a közös munka a csoporttagokkal. Valahogy úgy, mint ahogy a fociban is a mérkőzés áll a figyelem középpontjában és nem a tréning, vagy a nyári felkészülés. Pedig ugyanúgy, ahogy a fociban se lehet látványosan, élvezetesen és sikeresen kergetni a bőrt a tétmeccseken előzetes edzés és utólagos elemzés nélkül, úgy a tréningeknek is elengedhetetlen része a felkészülés és a kiértékelés, mert nagyon nagy részük van egy-egy képzés sikerében.
(tovább…)