Fent vagyunk még negyed egykor is, és a nyitrai Útvonaltervező plakátolásáról csetelgetünk.
Fent vagyunk a cseten, mindannyian egész délelőtt és zajlik a munka párhuzamosan, legalább 4 településen, két országban, ki tudja, hány különböző ügyön.
Fent vagyunk egy hullámhegyen, aktivitásban mindenképp.
De legfőképpen
FENT VAGYUNK A FACEBOOK-on!
Tessék kérem lájkolni, követni, posztolni, meg mindent, amit a digitális társadalom lehetővé tesz.
Ahogy persze ott is kifejeztük, továbbra is az élő, személyes kapcsolatok intimitásában hiszünk, de élni kívánunk a kommunikáció újszerű eszközeivel.
ámen….
Érdekes élményben volt részem a hétvégén. Egy lelkigyakorlaton vettem részt, ahol az egyik egyéni foglalkozás során életünk meghatározó értékeit kellett összeírnunk kis cetlikre. Először nagyo soknak tűnt a kiszabott 7 darab, aztán meg annyira belejöttem, hogy még üres lapokat is kellett kérnem. Enyhe csalódásként is éltem meg, hogy aztán ezekkel nem kezdtünk semmit: se páros vagy csoportos megosztás, se további gyakorlat nem volt vele, hanem szünettel majd filmnézéssel folytattuk.
De mivel már olyan mélyen belemerültem a témába, hogy nem tudtam csak úgy, se szó se beszéd lapozni egyet, elkezdtem szépen csendben rendszerezni magamnak a felsorolt értékeket: melyik lenne legfelül, melyik az alap, melyik kapcsolódik melyikhez, melyek a legfontosabbak stb. Egy egész aranyos kis kollázs lett belőle, elégedettség fogott el, mikor ránéztem. De még ennél is örömtelibb érzés volt látni azt, hogy egyik társam elkezdte ugyanezt csinálni a sajátjaival. Megtetszehetett neki, amit csinálok, s mikor pár szóval el is mondtam, miért látom értelmét még tovább “játszani”, ő is hozzáfogott. Nem külső utasításra, hanem belső igénynek engedelmeskedve.
Csodálatos volt újra megtapasztalni, hogy működik a módszer, amiben hiszek, amiben a mi itt a TANDEM-ben hiszünk. Még egy lelkigyakorlaton is!
Most már csak a papjainkkal kéne ezt elhitetni. Aztán meg megtanítani őket rá…
Indulóban van a következő hatvan órás önismeret, ahol be van ígérve sok protagonista dráma. Indulóban van 3 csoport, 3 városban, 5 trénerrel, szupervízióval, karrierrel. Indulóban van néhány pályázat, alapítványos, állami, úniós és más csemege. Indulóban van kollégiumi tréning. Indulóban van tanári karnak tréning, facilitált vezetőségi ülések. Indulóban van marketing és média kampány. Indulóban van 2%. Indulóban van piackutatás, szolgáltatások. Indulóban van pénzügyi tervezés. Indulóban van HR. Indulóban van külügy. Indulóban van az igazgatónő.
Mindehhez párosul izgalom, idegesség, pánik-sírás.
Mindehhez dukál egy új frizura. Rövid, vörös, felszabadító – nyírás.
Mind emiatt kellett ez. Az írás.
Őszintén szólva nagyon szkeptikusan vettem a kezembe: egy semmitmondó újságot vártam, amit csak azért adnak ki, hogy el lehessen mondani, ilyenünk is van, egy olyan jellegtelen lapot, amelyik minden iskola tantestületijének a polcán ott porosodik, de senki nem veszi a kezébe.
Erre fel beleolvastam az első cikkbe (Drámapedagógia az oktatásban? Játszunk?-Tanulunk!), aztán a másodikba (A tanulási és magatartási zavarok terápiája), majd a harmadikba (Problémás-e a gyerek… vagy valami más van mögötte?) és örömmel fedeztem fel, hogy egy színvonalas pedagógiai folyóiratot tartok a kezemben. S ez az érzés az utolsó cikkig megmaradt bennem. Sőt, még erősödött is.
Aktuális témák, értékes információk, olvasmányos beszámolók és hasznos tanácsok – pedagógusoktól és szülőktől pedagógusoknak és szülőknek. Én ugyan nem vagyok gyakorló tanár – kivéve azt a pár órát, amit doktoranduszként kell megtartanom -, de nagy élvezettel olvastam el minden cikket. Pedig ez a szóban forgó szám még a novemberi kiadás, most meg már február van. De a gyerekkori viselkedészavarok, a környezettudatos hulladékgazdálkodás vagy a szülő-diák kapcsolat problémái mindig időszerű témák.
Főleg, ha igényesen és szakmaian vannak megírva. Mint a KATEDRA folyóiratban. Meleg szívvel ajánljuk. Nem csak tanároknak.
