2010. augusztus 26. csütörtök
Megerősítő – ezt jelenti a TANDEM “m” betűje. Megerősítés – ezt jelentette számomra a közös hétvége. Egymással és Áronnal. Ahogy Kriszta is írta, nagyon fontosnak érezzük – ha nem a legfontosabbnak -, hogy a köztünk lévő kapcsolat ne csak szimpla munkatársi legyen, hanem baráti is. Hiszünk abban, hogy akkor tudunk igazán lendületesen dolgozni, ha azt nem szervezetként, hanem közösségként tesszük.
Ezt a mi kis TANDEM-es alapítói közösségünket megviselte az elmúlt egy év. Katiéknak megszületett Áron, én meg kimentem Brémába egy évre, s bár a szervezet ügyes-bajos dolgait vittük továbbra is, egymásra – azokra a bizonyos baráti szálakra – egyre kevesebb időnk maradt.
Mert mailben nem lehet hagyni magad rábeszélni egy cigire, nagyokat sörözni, Áront kézbevenni, egyszerre felkacagni, grimaszkodni, táncolni, csipketeázni, együtt álmodozni a TANDEM jövőjéről, focizni Áronnal, úszni, becherovkázni, eltévedni a saját városodban, együtt szentmisére menni és főleg: átérezni és megérteni a másikat, látni az őszinte tekintetét és hallani a remegő hangját.
De ezen a hétvégén lehetett. Mert együtt voltunk. Egy év után újra. Csak bő két napra. De ez a bő két nap is elég volt, hogy megerősítsen minket a missziónkban. S nem csak céljaink fontosságában, amit kitűztünk magunk elé, hanem abban is, hogy ezeket a célokat együtt szeretnénk elérni.
Hát nem szép, hogy ez a hétvége majdnem napra pontosan egy évvel azutánra esett, hogy bejegyeztettük a TANDEM-et a közjegyzőnél?
2010. augusztus 23. hétfő
Mivel hiszünk abban, hogy a TANDEM tevékenykedésének egyik legfontosabb erőforrása és mozgatórugója a köztünk, tandemesek közt meglévő baráti kapcsolat, a kezdetek óta fontosnak tartjuk, hogy legyenek olyan alkalmaink is, amikor tisztán barátként töltünk együtt minőségi időt.
Így aztán az elmúlt hétvégét TANDEM-alapítói körben töltöttük, pozsonyi nyaralással. Egészen multikultira sikerült ez az együttlét: beszélgettünk nagyokat, megosztottuk örömeinket és nehézségeinket, álmodtunk jövőt és ettünk répatortát, voltunk misén, de plázában is, legalább annyi minden belefért, mintha egy hétig együtt lettünk volna.
De nem is erről akarok írni. A legfontosabb felismerés számomra Áron jelenlétéhez kapcsolódik, aki azon túl, hogy 10 hónapjával és 3 fogával, igazi fiús működésével ismét elvarázsolt, nagyon sok mindenre tanít minket.
Emberképünk, a neveléssel kapcsolatos megközelítéseink egyik alappillére a kötődő nevelés, illetve a kontinuum elv. Hát most ezt láttam működésben. Körben ültünk, Áron a kör közepén ücsörgött, mászkált, játszott és időnként, amikor úgy érezte, odamászott valamelyikőnkhöz, felkéredzkedett, megszeretgetett (vagy hagyta, hogy megszeretgessük), majd visszamászott és játszott tovább, ismerkedett az élet dolgaival. Éppen úgy, ahogy Liedloff írja az indián babákról, akiknek a nevelését figyelte – a saját szabadságukban, saját kíváncsiságuktól vezérelten tanulják a világot, élnek az élet áramlásában, érzékenyek minden lelki rezdülésre a környezetükből és pontosan jelezni tudják, mire van szükségük.
Szép is ez, megható. A hétvége többi élménye egy másik posztban Petitől, hamarosan.
2010. augusztus 18. szerda
Amióta eljöttünk Palástról, keresgéltem magamban azt az ízt, hogy hogyan lehetne leírni pátosz és túlzások, lufi-kifejezések nélkül, milyen is volt az elmúlt TANDEM-hétvége. Hát most megpróbálom.
Sokat jelent nekem, hogy ilyen sokakat megmozgatunk azzal a misszióval, amivel a világban szeretnénk jönni-menni-alkotni, és ez a sok fiatal ember hozza a saját energiáját, világmegváltó szándékait, az emberszeretetét, és találkozunk.
Megerősítő erővel van, hogy a visszajelzések alapján a tudatossághoz, amit képviselünk, lehet kapcsolódni, hogy befogadó szervezet vagyunk és hitelesen tesszük azt, amit.
Az, hogy játszani lehet, újra, felnőttként, önfeledten, ugyanolyan gyógyító hatású, mint bármikor máskor, és ismét egy felkiáltójel, hogy a játékot ne hagyjuk abba, soha.
Biztató és előremutató, hogy kaptunk kritikát is, mert azt jelenti, hogy felnőtt, egyenes emberekkel van dolgunk.
A megtartás küldetése talán még nagyobb kihívás, mármint az emberek megtartásáé, a TANDEM körül, ez ügyben hamarosan jelentkezünk.
Addig is, vigyétek a napsugarakat!
2010. augusztus 12. csütörtök
Az idei nyár Nagy TANDEM-eseményére készülődve keresgélem a megfelelő kifejezést arra, hogy milyen érzés is ez.
Az ünnepi a legjobb talán. Ünnepi, mert nem kis aggodalommal követtük a Felszállópálya meghirdetését, hogy vajon hányakat hív meg az, amit mi ajánlani tudunk, hányan tudnának kapcsolódni a küldetésünkhöz, hányan hisznek hozzánk hasonló módszerekben, azon a körön belül, ahol meghirdetük.
Nagy öröm volt azt látni, hogy ilyen sokakat, és amikor végigolvastuk a jelentkezési anyagokat, már ott bizsergett az érzés, hogy nagyon jó csapat jön erre a hétvégére össze.
És hát ki más vezetné a csoportot, mint a szervezet Keresztapja, aki hozzánk hasonló ünnepélyességgel készülődik.
A hétvége már ma délután kezdetét veszi, amikor egy év “távkapcsolat” után újra teljes életnagyságban és teljes személyes jelenléttel ül össze a kuratórium, aztán holnap reggel útnak indulunk.
Jó utat mindenkinek, aki velünk/hozzánk utazik ezen a hétvégén!
2010. augusztus 8. vasárnap
Már egy jó ideje nagy tisztelője vagyok Hunčík Péternek. Mikor először felfigyeltem rá, még nem tudtam, kicsoda-micsoda. Štefan Hríb egyik beszélgető műsorának volt többed magával a vendége. (A beszélgetés apropója mi más is lehetett volna, mint az örökzöld szlovák-magyar viszonyok.) Nagyon tetszett az, ahogy képviselte a magyar felet: nem volt mellveregető hejjmagyar, se a világ legszerencsétlenebb kisebbségije, se meghunyászkodó korcsmagyar. Magabiztosan és határozottan mégis empatikusan ésbékésen válaszolgatott a feltett kérdésekre. És nem utolsósorban hibátlan szlováksággal.
(tovább…)
